Holnap nagy nap lesz. A szüleimmel
vendégségbe megyünk a páromékhoz. Most fognak a szülők
megismerkedni. Nem hiszem, hogy gond lesz, de azért izgatott vagyok.
Hétfőn pedig odaköltözöm! Minden csupa izgalom. Szeretem az
újdonságokat, és most lesz benne részem bőven. Majd mesélek.
A munkahelyemen nemsokára a főnökeim
értékelik a negyedéves munkámat. Az önértékelő lapot már
kitöltöttem. Jó pontokat adtam magamnak, nem azért, mert el
vagyok szállva magamtól, hanem mert úgy gondolom, hogy igyekszem,
és fejlődök. Az értékelő beszélgetésen fogom megkérdezni azt
is, hogy meghosszabbítják-e a szerződésemet. Most ugyanis
határozott idejű szerződésem van, ami december 31-ig tart. A
párom szerint nem kell aggódnom.
Rendeltem az AVON katalógusból egy
csomó mindent. 9 db körömlakkot (gél lakk hatásúakat, mattokat
és csillogókat is), szárazsampont, narancsbőr elleni krémet,
smink előkészítő és fixáló spray-t és egy gyönyörű órát.
Alig várom, hogy megjöjjön a rendelésem.
Azon gondolkodtam, hogy az emberek
jelentős többsége önkéntes rabszolgaként olyan életet él,
amilyet nem akar.
A ma rabszolgái nem fizikai terror
által elnyomva élnek; őket lelki terror tartja fogva. Mindenki
megmondja neked, mit szeress csinálni, vagy épp mit ne szeress.
Megmondják neked, mi a helyes – a szerintük helyes, a társadalom
szerint helyes, a hagyományok szerint helyes –, megmondják, hogy
kit és hogyan szeress, és megmondják azt is, hogy az “okos
ember” a helyedben mit tenne. Ők az okos emberek, természetesen.
Ők, akik megmondják, hogy a Te életed, a Te tapasztalataid, a Te
érzéseid, a Te vágyaid és a Te félelmeid tulajdonképpen mit is
jelentenek.
Megtanultad, hogy irányítanak.
Megmondják, mi a jó neked, és Te követed az utasításokat. Ám a
tartós jó érzés mindig elmarad. Kapsz valami pillanatnyi
megnyugvást attól, hogy megfelelsz másoknak, de ez hamar
tovaszáll. Egyrészt azért, mert boldogabb kicsit sem lettél,
másrészt pedig azért, mert hamarosan újabb és újabb utasítások,
tanácsok, megfélemlítések és okoskodások érkeznek, és Te újra
és újra meg is akarsz felelni nekik.
Aztán jön valaki vagy valami, és nem
illik bele a képbe. Nagyon nem. És ez neked tetszik. Mert bár
eddig folyamatosan bólogattál, amikor megmondták neked, hogy mi a
jó és mit kell csinálnod, belül, a szíved mélyén mindig is
próbáltál kitörni. Mert érezted, hogy nem szabadon élsz, hanem
rabként létezel. Érezted, hogy ennél többre vágysz, és többre
is vagy képes. Érezted, hogy van értelme az életednek, még ha el
is temetted mélyre az érzéseidet. És amikor eljön a lehetőség,
amikor olyan emberrel találkozol, aki más, vagy olyan dologba
vághatsz bele, amit a kishitű sablon emberek soha nem mernének
megtenni, akkor a szíved nagyon erősen jelez. Eddig mint egy rabot,
falak közé zártad a szívedet, de most olyan erősen dörömböl,
hogy érzed: a falak mindjárt leomlanak.
Ne hallgass azokra, akik csak a
problémákat keresik, a megoldásokat soha. Ne hallgass azokra, akik
azt képzelik, hogy jobban tudják, mire vágysz, mint Te magad. Ne
hallgass a társadalmi elvárásokra, ne hallgass az „igazat”
megmondókra, és ne hallgass rám se. Hallgass a szívedre. A szíved
nem tud tévedni.
Nem tud tévedni, mert még ha valami,
amit teljes szívből csináltál, végül kudarcba is fullad, akkor
sem vesztettél, hanem tanultál ezáltal. És pont azért történt
így, mert még hiányzott ez a tapasztalat az életedből. Padlóra
kerülsz, felállsz, és a tapasztalatodat felhasználva még
teljesebb életet élsz. Ha a szíved szerint cselekszel, nem
veszíthetsz. Csak akkor veszítesz, ha újabb falakat építesz.
Akkor nagyon sokat veszítesz: magát az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése