Sokáig nem tudtam mit kezdeni a nehézségekkel. Maguk alá gyűrtek a negatív érzések. Elvesztettem a reményt arra, hogy valamikor jobb lesz. Aztán 2015. őszén elkezdődött valami. Elkezdtem egy terápiát, ahol hozzám hasonló emberekkel találkoztam. Meglepő módon azt láttam, hogy a problémáik ellenére mindannyian dolgoznak. Ez elgondolkodtatott. Elkezdtem szégyellni az életvitelemet, ami rengeteg alvásból és számítógépezésből állt. Így aztán 2015. december 14-én elkezdtem dolgozni. Az elején nagyon nehezen ment. Alig bírtam reggelente felkelni, és megterhelő volt minden nap elmenni a munkahelyemre, ahol meg kellett jelennem az emberek előtt. Sokszor gondoltam arra, hogy feladom. Mígnem felvirradt 2016. április 17.-e. Aznap arra készültem, hogy felmondok. Mielőtt megtettem volna, beszélgetést kezdeményeztem az egyik férfi kollégámmal. Elmondtam neki a problémáimat, ő pedig megértett, és biztatott. Még aznap délután beültünk egy kávézóba. Ezzel kezdetét vette a pozitív változás. Kialakult közöttünk egy szerelmi kapcsolat, ami rengeteget segített abban, hogy máshogy lássam a dolgokat. Ezt követően még egy mélypontom volt, de az annyira kijózanítóan hatott rám, hogy összeszedtem magam. Azóta minden rendben. Megtanultam, hogy ha néha nehéz is, nem szabad feladni, kitartónak kell lenni, és akkor a dolgok jobbra fordulnak. Mostanában békés elégedettségben telnek a napjaim. Nem nézek hátra, csak előre, és élvezem az életet. Ha valamira vágyom, megteszem. Az álmaimat élem.
