Csak az időmet pazarlom.
Egy gyakran hallott mondat, aminek sem
értelme, sem haszna nincsen. Valóban értékes az időd – egyre
inkább annak tűnik egy rohanó, türelmetlen és hatékonyságra
törekvő világban –, de nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbben
gondolják.
Az időd értékét nem az adja, ha
minél több dolgot bele tudsz préselni a napodba, hanem az az
egyszerű tény, hogy véges. És ha elvesztegeted, soha többé
nem kapod vissza. Nem szeretjük pazarolni az időt, mert „annyi
minden más hasznosat tudnánk csinálni helyette”. De van, hogy
pont azzal pazaroljuk, hogy azt gondoljuk, pazaroljuk. Igaz ez az
apróságokra és az igazán fontos dolgokra egyaránt.
Apróságok…
Unott képpel ácsorogsz a rendezvényen
és azon gondolkodsz, mi a fenét keresel itt. Türelmetlenül
mocorogsz a váróterem székében, három percenként az ajtóra
bámulva, majd folytatva magadban az anyázást, miért nem hívnak
még mindig be. Kilépdelsz a megállóból az úttestre, hátha
ettől majd előbb jön a busz….
Úgy érzed, kidobott idő?
Hasznosítsd! Csábító azt gondolni, hogy mások ellopják az
idődet, és valóban sokan meg is tehetik – ha hagyod. A valóság
az, hogy minden egyes élethelyzetben, minden egyes pillanatban. Te
rendelkezel azzal, hogy amit átélsz, azt hasznosítod-e, vagy az
életed kukájába kerül.
Unatkozol? Valaki vagy valami az idődet
rabolja? Vegyél elő egy könyvet, ismerd meg egy picit a melletted
ülőt, vagy hívj fel valakit, akivel régóta nem beszéltél, vagy
csak épp eszedbe jutott. Persze értem én, hogy ezt nem mindig
teheted meg. Egy protokoll vacsorán nem fogsz elővenni egy könyvet
a táskádból, ahogy egy néma váróteremben sem szívesen
folytatsz személyes telefonbeszélgetéseket. Vagy egyszerűen csak
nincs nálad könyv, és ember sincs körülötted, akivel
kommunikálhatnál. De akkor is ott van valami, ami (jó esetben)
mindig veled van: az agyad. Használd!
Találj ki új ötleteket a munkádhoz,
gondolkozz családi terveken, a céljaidon, emberi kapcsolataidon,
kikapcsolódási lehetőségeken. Vagy csak figyeld meg a
környezetedet, tapasztalj valami újat! Próbálj észrevenni olyan
apró részleteket, amiket eddig soha nem figyeltél meg.
Arckifejezéseket, fényeket, hangokat, a levegő áramlását –
bármit, ami kimozdít a megszokottból. Minden egyes percnek adj
értelmet, mert amit most elengedsz, azt soha többé nem kapod
vissza.
Ha unatkozol, azért kizárólag Te
magad vagy a felelős. Senki nem tudja ellopni az idődet, csak ha
hagyod. Aki azt mondja, unatkozik, az egyszerűen csak azt fejezi ki
önmagáról, hogy képtelen használni az agyát.
…és az igazán fontos dolgok
Van, aminek nagyobb a tétje, mint
néhány elvesztegetett óra (bár annak is komoly tétje lesz, ha
sokszor ismétlődik). Van, amikor egyetlen döntés befolyásolja az
egész életedet. Hogyan dönts? Kövesd a szívedet és indulj el az
álmaid felé? Vagy hallgass a többiekre, akik kevésbé merészek,
akik „normálisak”, akik nem hisznek a nagyszerűben, csak az
átlagosban?
Sokan bele sem vágnak, mert a külső
hangok erősebbek belső vágyaiknál. Mi van, ha nem sikerül
és csak elvesztegetem az időmet? Mi van, ha az a rengeteg energia,
amit a célomba vagy egy másik emberbe fektetnék, teljesen
fölöslegesen megy el?
Ilyen nincs. Ha valami tényleg fontos
számodra, akkor az abba fektetett energia soha nem fölösleges. Ha
valaki tényleg fontos szerepet tölt be az életedben, akkor bármit
teszel érte, nem fölösleges – még ha cserébe tőle nem is
kapsz semmit, akkor sem.
Visszagondolva az eddigi életemre,
rengetegszer mondhattam volna, hogy elvesztegettem az időmet.
Energiát fektettem olyan emberekbe, akik nem érdemelték meg.
Harcoltam olyan célokért, amik eleve halálra voltak ítélve, csak
még nem tudtam. Gondolkodtam olyan terveken, amik soha nem
valósultak meg. Felépítettem egy életet, ami egy pillanat alatt
összeomlott. Mindez kidobott idő volt?
Lehetett volna az, ha így döntök. De
részemről semmi nem volt elvesztegetett idő,mert bármi is
történt, hasznosítottam azt. Nem mindent tudsz egyből, mert
akármilyen erős is vagy, néha nagyon fáj a kudarc. De ha
elhatározod, akkor bármit hasznosítani tudsz. Bármit.
Ne félj megtenni azt, ami most fontos
számodra! Ha később nem éred el vele a várt eredményt, akkor
sem tettél semmit hiába. Ha elbuksz a célodhoz vezető úton, sőt,
még ha soha nem is éred el azt, már akkor is sokkal többet
kaptál, sokkal többet éltél – és emberként sokkal többet
értél –, mint az, aki el sem indult.
„Soha ne mondj le az álmodról
azért, mert sok időbe telne beteljesíteni azt. Az idő amúgy is
el fog telni.”
Earl Nightingale
Ha sikerül, nyertél. Ha nem, akkor
is, mert az út során rengeteg értékes tapasztalatot gyűjtöttél,
és Te magad is többé, jobb emberré váltál. Ne várj – vágj
bele most! Ne félj a kudarctól, mert az egyetlen valódi kudarc az
életben az, ha nem teszel semmit a céljaidért. Az idő kegyetlen
ellenfél, nem fog rád várni.
Használj ki minden egyes percet és
soha ne feledd: csak az az elvesztegetett idő, amit annak tartasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése